Billy Idol - egy punkzenész útja a csúcsig

Billy Idol neve minden rockbarát számára ismerős lehet. A Generation X nevű egykori punkbanda frontembere rögös kanyarokat járt be a sikerhez vezető úton. Volt már ő gitáros megbukott zenekarokban, számtalan projektet dolgozott ki a 80's években, és nem egyszer lépett színpadra a kor ismert sztárjaival. Mindig is híres volt arról, hogy szeretett kísérletezgetni a punk műfaján belül, és ő volt az első énekes, aki dallamosságával a lágyabb pop kedvelőit is meg tudta nyerni a műfajának.

Billy Idol, azaz polgári nevén William Michael Albert Broad pályafutása a hetvenes években kezdődött. Az ő története is úgy indult, mint bármelyik klasszikus zenészé. Adott egy fiatal suhanc, aki a gimnáziumban megalapítja unalomból élete első amatőr zenekarát. Majd játszanak az anyjáék garázsában, és mikor a szomszédok századszorra szólnak, végül rájuk kapcsolják az áramot. Gondolom, a történet számos Rockblokk olvasónak ismerős lehet. Na, ne tessék elkeseredni kedves feltörekvők, Billy is így kezdte.

Miután rövid ideig gitározott a süllyesztőbe fulladt Chelsea nevű csapatban, csalódása akkora volt, hogy letette hangszerét, és inkább mikrofonhoz fordult. Egyébként a banda bukásának miértje máig egy nagy kérdőjel a zenekritikusok előtt, ugyanis ebben gitározott Mick Jones, a későbbi The Clash frontembere, és Brian James is, aki később a Damnedben vált ismertté. Miután Billy feldolgozta kudarcot, sikerült énekhangjával megnyernie Tony James bőgőst, John Towe dobost és Bob Andrews-t, a bandát elnevezte Generation X-nek. A zenekar dallamos punkzenét játszott, ám távol állt attól, hogy elnyerje a szakmabeliek elismerését. Összesen 3 albumuk jelent meg: az első 1978-ban, a zenekar nevével fémjelezve, a második 1979-ben, a Valley of the Dolls, majd két év szünet után jött a 80's évek elején a jól ismert Kiss Me Deadly. Ám miután a zenekar nem váltotta be Idol reményeit, 81-ben ez a formáció is széthullott.

Ám Billy Idol sosem tartozott azok közé, akik hamar feladták. Égett benne a világhírnév utáni vágy, született művész volt, aki csak a zenének élt, és New Yorkban próbálkozott. 1981-ben jelentette meg első szólólelemezét Don't Stop címmel, aminek elkészítésében nem más, mint a Kiss menedzsere, Bill Aucoin volt segítségére. A korong olyan jól sikerült, hogy hozzásegítette még egy lemezszerződéshez a Crysalis kiadóval, és egyre több kritikus nyilatkozott róla elismerően. Miután Idol megtalálta a második szólóprojekthez számára megfelelő gitárost, Steve Stevens-t, 1982 júliásában tűnt fel ismét a színen. Az 1982-ben kiadott Billy Idol című lemezhez két nagy sikerű klipet is forgatott Stevens-szel közösen, ez volt a White Wedding és a Dancing With Myself. (Előző dalt egyébként a Generation X-szel is játszotta.) Így Idol egyik pilanatról a másikra az MTV és a rádiók kedvence lett, majd azon kapta magát, hogy lemezeiből egyre több fogy, és nem csak Amerikában. Idol visszafordíthatatlanul elindult a világhírnév felé.

Két év szünet után a "punk fenegyereke" (akkoriban már így nevezték) hatalmasat robbantott. Az 1984-ben piacra dobott Rebell Yel akkorát szólt, hogy eldobod az agyad. A lemez a dupla platina besorolásig tornázta fel magát, és olyan sikers lett, hogy máig a punk vagány legnagyobb számban elkelt korongja. A munkán olyan rockslágerek sorakoztak fel, amit máig hallhatunk a rádiókban. Ismerős mindenkinek a Rebell Yell, az Eyes Without a Face és a Flesh for Fantasy? Legalább egy biztosan, hiszen ezek a slágerek minden igényesebb kereskedelmi rádió repertoárjában megtalálhatóak.
.

Azonban mint a kor nagy sztárjai, ugyanúgy Billy sem volt tökéletes. Ő is esett hibákba, mégpedig 1985-től, amikor a nagy sikertől elkényelmesedett. Lezavart még egy világkörüli turnét, majd 2 évig hátradőlt, mert úgy gondolta nincs szüksége újabb dalok írására, így is elég sikeres. Na igen, de ezt a rajongók cserbenhagyásnak érezték, Sem koncertet, sem nyilvános szereplést nem tartott 1985 és 1987 között, így egyre inkább elkönyvelték letűnt sztárnak. A New York Times és Rolling Stone magazin például ebben az időszakban arról kezdett cikkezni, hogy Idol visszavonult, és nem tervez több projektet sem szólóban, sem zenekarral kiegészülve. Aztán 1987-ben, mit ad az ég, megtört ez a nagy hallgatás. Kijött a Whiplash Smile album, ami hiába volt fantasztikus a To Be Loverrel és a melodikus Sweet Sixteennel, nem igazán tudott versenybe szállni az előző album sikereivel. Ráadásul a gondokat az tetézte legjobban, hogy Steve Stevens gitáros bejelentette: nem zenél tovább Idollal. Billy egyedül maradt. 

És bár '87-ben kijött még egy válogatás a legsikeresebb dalokból Vital Idol címmel, ez mégsem segítette Billyt a visszarázódásban, Annak ellenére, hogy a lemezen található új dalt, a Money Money-t ronggyá játszotta az MTV zenecsatorna. Valljuk meg, a nyolcvanas évek vége és a kilencvenes évek eleje nem igen volt Billy Idol időszaka. 1990-ben például olyan súlyos motorbalesetet is szenvedett a fenegyerek, hogy majdnem le kellett vágnia fél lábát, de szerencsére felépült. Na meg arról nem is beszélve, hogy a drogokkal is meggyűlt néhányszor a baja...

1993-ban Idol színészi tehetségét is megcsilogtathatta. Miután sikerült egy időre lejönnie a cuccról, szerepet kapott az Oliver Stone rendezte The Doors-ról szóló filmben, ami nagyon jól sikerült. Ugyanebben az évben pedig okozott egy zenei meglepetést is a világnak és a rajongóknak. Nem csak változtatott a fizimiskáján, de zenéjébe több modernebb elemet, például techno-foszlányokat is berakott. Na, ez igazán nem tett jót, mert ez volt az oka, hogy az album óriási bukás lett, ráadásul a punk drogfüggősége is ekkor érte el tetőpontját. Billy annyira rákapott a kábítószerre, hogy majdnem elpatkolt. 1994-ben annyira túllőtte magát, hogy rohammentővel szállították a Los Angeles-i nagykórházba, és perceken múlott az élete.

Billy pedig pedig azóta leállt, és 1998-ban újra porondra lépett. Azonban nem lemezzel, hanem ismét egy filmszereppel lepte meg a gyanútlan rajongókat és a mozik közönségét. Adam Sandler-rel és Drew Barrymore-ral együtt alakított a Nászok Ásza című filmben, ahol nem mást, hanem saját magát, Billy Idolt alakította. Ezzel a sztár elérte, hogy ismét felfigyeljen rá mind a zenei, mind pedig a filmvilág. És a hatásos visszatérésnek meg is lett az eredménye. Az énekes kiadója 2001-ben egy mindent átfogó Greatest Hits válogatást dobott piacra a sztár legnagyobb slágereiből. És Billy Idol karrierje napjainkban is töretlen! A zenész 2010-ben nálunk, a VOLT Fesztiválon is fellépett, ahol mindenki megbizonyosodhatott róla: emberünk töretlenül bírja az iramot!

Posted in: billy idol,online rockmagazin,portré,rock,rockmagazin,rockzene